Régóta érik egy bejegyzés a trackerekről, egyrészt a létező megoldásokról és főbb típusokról, másrészt érdekes lehet áttekinteni piaci helyzetüket. Mivel mostanában egyre több konferencián, beszélgetésen és szakmai cikkekben "temetik" a napelemes trackelést, legalább egy postumus bejegyzés erejéig nézzük meg, miről is van szó.

A trackelés, trackerek egy- vagy több tengelyen mozgó napelemes rögzítést jelentenek, melyek a Nap mozgását követik. Így a napelemek lehetőleg minél nagyobb felületen, minél inkább derékszögben kapják a besugárzást - így növelhető a napelemekből kinyerhető áram mennyiség, azaz a kWh hozam. 

Mára nagyon sok gyártó foglalkozik ilyesmivel, a megoldások alapján több kategóriába is lehet sorolni a napkövető, tracking rendszereket. A két főbb irány, ami a megoldások között kialakult: 

• egytengelyes automata: a napelemek reggeltől estig a napsugarak beesési szögét követik egy tengely mentén fordulva, reggel közel függőleges helyzetből indulva a déli legmagasabb pontig követve a Nap mozgását. Előnyük, hogy egyszerűbbek, így olcsóbbak, és kevesebb karbantartást igényelnek
• kéttengelyes automata: a függőleges mozgás mellett vízszintes irányba is elforduló trackerek esetén mindig tökéletesen derékszögben kaphatják a napelemek a besugárzást, így maximális kWh hozamot lehet elérni, ami a fő előnye. Hátránya, hogy nagyon komplex mechanikai és szoftveres rendszer irányítja, így bonyolult, drágább és nagyobb a karbantartási költsége. Továbbá a pontos követéshez szenzorokat kell elhelyezni, ami ha szennyeződnek (pl. por, falevél, madárpiszok kerül rájuk), akkor félreirányíthatják a rendszert.

Természetesen a legnagyobb előnye a trackereknek, hogy több kWh áramot tudunk megtermelni adott napelemmel. Ez a többlet földrajzi elhelyezkedéstől is jelentősen függ: minél távolabb vagyunk az egyenlítőtől, annál inkább érdemes trackelni. Németországban számos ilyen rendszer is van, a mediterrán országokban viszonylag kevés. Magyarországon egytengelyű rendszerekkel 15-20%-kal több kWh-ra számíthatunk, kéttengelyű rendszerrel 25-35% többlet várható évente.

A trackelésnek azonban vannak hátrányai, nem is egy: 

• nagyobb bekerülési rendszerköltség már az indulásnál
• a mozgó alkatrészek előbb-utóbb biztosan elromlanak, emiatt üzemeltetés közben is kell karbantartási költséggel számolni, tehát ez már a második extra költség, amivel számolni kell
• ha elromlik a rendszer, akkor további kWh áramtermelés és bevétel kiesést jelent, hogy ha nagyon rossz irányban állt le a rendszerünk
• a mozgatáshoz is kell áram, így az is elvesz az extra hozamból
• sokkal sérülékenyebbek ezek a rendszerek, szél és vihar viszontagságainak sokszorosan ki vannak téve.

A fentiekből következően elég komplex számításokat kell végezni, hogy a bekerülési és karbantartási költségek hogyan aránylanak az extra kWh hozam általi extra bevételhez. Értelemszerűen, ha többet nyerünk 20-25 év alatt, akkor érdemes csak trackelés mellett dönteni.

Ami számításokat mi végeztünk Magyarországon, gyakorlatilag sose volt érdemes. Ugyanis itthon nincs érdemi betáplálási támogatás, tehát az egyáltalán nem olcsó tracker bekerülési és üzemeltetési költségeket nem tudja kompenzálni az extra kWh által realizált extra hozam (nettó 29 Ft/kWh ha eladási árat nézzük, vagy megspórolt és így ki nem fizetett áram 35-42 Ft/kWh-val számolva).

Ugyanezeket a számításokat német vagy cseh 40 eurocent/kWh visszavásárlási árakkal számolva már érdemes lehet, de akkor is csak drága (pl. Sanyo) modulok esetén, ahol a magas bekerülési költség miatt megfontolandó, hogy maximális kWh hozamra törekedjünk az egyébként nagy hatásfokú modulok esetén.

És a költségoldal, ami miatt mára a trackelés egyre kevésbé vonzó. Hozzá kell tenni, hogy a trackelés korábban is csak a napelemes piac, a nagy installációk kis részét tették ki. És egyre kisebb részt, az utóbbi hónapokban több, napelemes rögzítést és trackert is kínáló cég jelentette be, hogy beszünteti a trackerek gyártását.

Ez szorosan összefügg a napelemek árának esésével: a csökkenő napelem árak mellett mind gyakrabban döntenek amellett, hogy egyszerűen 15-30%-kal több napelemet helyeznek el fix rögzítéssel, minthogy ugyanannyi modult mozgassanak. Ugyanis a komplikált szerkezetek, szenzorok és az acél ára nem csökkent olyan mértékben, mint a napelemek ára.

Tehát inkább megéri több napelemet venni, mint ugyanazt trackelésre költeni. És akkor nincs mozgó alkatrész, nincs karbantartás. És ez a modulok további várható árcsökkenésével a következő években még inkább így lesz az előrejelzések szerint. Mindez nagyon valószínűvé teszi a trackelés gazdaságilag értelmetlenné válását a következő években.