Az atomenergetika ugyan nem témája blogunknak, de a napelempiacra komoly hatással bíró események mindenképpen azok. Ennek tükrében a napokban megszületett megállapodás a paksi bővítésről a legfontosabb esemény a magyar napelempiacon az rezsicsökkentések kezdete óta.
A paksi bővítés kérdését számos oldalról meg lehet közelíteni, pro és kontra érveket felhozni, amit a gazdasági és az energetikai szaksajtó végeláthatatlanul és a nem szakértő olvasók számára már-már követhetetlen mélységekben meg is tesz. A napelem- és megújuló piac szempontjából két vitális, könnyen érthető kérdést érdemes röviden körvonalazni.
1. Ma nem az a kérdés, hogy szükség van-e erre a beruházásra, hanem az, hogy mikor lenne szükség egy ilyen beruházásra.
A tapasztalatunk az, hogy a magyar energetikai szakma (és nem a megújuló, hanem a teljes szakma) csak minimálisan megosztott ebben a kérdésben, jelentős többségben vannak akik úgy gondolják, hogy a paksi blokkok pótlására szükség lesz, az erről való döntéssel azonban még néhány évig várnunk kellene. Ha csak a mostani megállapodást tekintjük, akkor 10 év múlva (2024-ben) kezdődhet a termelés az első blokkban, ami a 2032-ben leálló egyes blokkot "váltja" fel. Azaz akár 8 év múlva, de kiemelt óvatossággal is sok év múlva is ráértünk volna a végső döntést meghozni.
Márpedig manapság az energetika 2-3 év alatt is földcsuszamlás szerű változásokat élt meg. Gondoljunk csak a napelemes rendszerek elmúlt években történt drasztikus árcsökkenésére. Vagy a szelet és a napot, mint időjárásfüggő energiaforrásokat érő bizonyos tekintetben jogos kritikákra választ adó tárolási technológiákra. Ezek fejlesztésébe mindenki önti jelenleg a pénzt és komoly előrelépések történtek technológiai és szabályozói oldalon is Európában. Az ilyesmiből pedig vagy szép lassan, vagy akár a napelemekhez hasonló gyorsasággal érezhető árcsökkenés lesz. De a nem megújuló területen pl. az amerikai palagáz forradalom gázpiacra gyakorolt hatása és vele párhuzamosan az LNG (cseppfolyós gáz) fejlesztések is ilyen időtávon hatalmas változásokat hoztak/hozhatnak.
Egy ilyen környezetben nem kivárni, nem adni esélyt a megújulók térnyerésének és ma dönteni legalább 60 évre előre a magyar villamosenergia ipar 40%-áról szakmailag érthetetlen. A döntés indokai számunkra ismeretlenek.
2. A hitel(tőke) költséget tényleg az adófizetőknek kell összedobni és nem annak aki fogyasztja az áramot?
A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a hitel államközi hitel lesz, annak költségei nem fognak beépülni az áram árába. Azért a magyar állam és gazdaság fog felelni.
Ez azt jelenti, hogy adófizetői pénzből megvesszük (törlesztjük) az atomerőművet és az áram árában csak azt kell megfizetni, mint a ma működő, már megtérült blokkok esetén (fűtőanyag, üzemeltetési költségek, stb...) Körülbelül olyan, mintha az állam az autóhitelemet adófizetői pénzből törlesztené és nekem közvetlenül csak az üzemeltetés költségeit (benzint, kötelező szervizt, stb.) kéne fizetnem. Én ennek nyilván örülnék, de aki nem, vagy alig használ autót az nem szívesen finanszírozná az adójából a törlesztőrészletemet. Ez gyakorlatilag burkolt elismerése annak, hogy az új atom ma nem számít olcsónak, pontosabban messze nem olyan olcsó, mint amennyiért ma Paks 1 termel.
Hogy mennyit is kell az adófizetőknek összedobni? A legegyszerűbb, messze nem szakszerű számítás a 3750 milliárd forintot (3000 Mrd orosz hitel, 750 Mrd saját rész) elosztani 30 évre. Ez ugye 125 milliárd forint évente, de ez annyira nem szakszerű, hogy még a rendkívül kedvező orosz hitel kamatait sem veszi figyelembe (ugye ha autóhitelem van akkor sem annyit fizetek vissza mint amennyit felvettem).
Egy kicsit szakszerűbb, de még mindig nagyon egyszerű számítás szerint ma Paks kb. nettó 12.3 forintért adja el az áramot kilowattóránként és tavaly majdnem 15 Milliárd kilowattórát termelt. A mai európai atomerőmű projekteknél a beruházók fix áras átvétel mellett tudják vállalni atomerőművek építését és üzemeltetését. Erre két számot ismerhetünk - az angol Hinkley Pointnál forintosítva kb. 31 Ft / kWh, míg a Szlovákiában tervezett bővítésnél egy konferencián elhangzottak szerint 21 Ft / kWh körüli ez az ár. Nagy a különbség, ezért még egy számot érdemes megvizsgálni, a REKK (Regionális Energia Kutató Központ) tanulmánya szerint legalább 32 forintra van ahhoz szükség, hogy ne termeljen veszteséget az erőmű (origo cikk itt). Az új erőmű 20%-kal nagyobb teljesítményű lesz, mint a jelenlegi, azaz 18 Milliárd kWh-t termelhet. Azaz ha a fogyasztók csak annyit fizetnek az áramért, mint amennyibe a mai paksi áram kerül, akkor a fenti számok alapján jobb esetben (szlovák költségek) "csak" kb. 160 milliárd, rosszabb esetben kb. 350 milliárd forintba kerül még az adófizetőknek évente, 30 éven keresztül ez a beruházás. Népszerű hasonlattal élve legalább 3, de inkább 4-5 kőröshegyi völgyhidat építhetnénk évente ebből a pénzből 30 évig.
Hogy miért írunk erről egy napelemes blogon? A rezsicsökkentések kezdete óta látványosan megtorpant a támogatásokat nem igénylő lakossági kereslet növekedése a napelemes rendszerek iránt dacára a csökkenő áraknak. A szakmának a véleménye, hogy az általános rezsicsökkentés(ek) - amik nem egy célzott, rászoruló rétegnek szólnak - a tudatos fogyasztók nevelése ellen hatnak. Aki ugyanis sokat fogyaszt és megteheti, de indokolatlanul olcsón kapja az energiát annak nincs igénye a takarékosságra az energiahatékonyságra, és a megújuló energiába történő beruházásra.
Ennek megfelelően ha az atomerőmű által termelt villamosenergia árát nem az azt elfogyasztók fizetik meg közvetlenül, akkor 60 évre lemondtunk arról, hogy a magyar lakosság energiatudatossága fejlődhessen. Az adófizetők pénzéből mesterségesen "olcsóvá tett" energia pedig a megújulók, így az amúgy gazdaságosan telepíthető napelemes rendszereknek is áthatolhatatlan gátat szabhat még akár két emberöltő múlva is.
Utolsó kommentek