Az elmúlt több mint 4 évben, amióta ezt a blogot vezetjük, sokminden változott a napelemes piacon, de a posztok nagy része talán kiállta az idő próbáját. Persze nem mindegyik.
Tavaly foglalkoztunk utoljára a napelemes cella-technológia irányokkal, és az akkori bejegyzésünkben azt sugalltuk, hogy a kvázi-mono technológia (a poli- és monokristály öszvére) lehet a következő nagy előrelépés. Azt írtuk elemzőkre hivatkozva, hogy "a teljes napelem piac akár 35%-a is kvázi-mono alapú lehet 2017-re". Nos, alig egy évvel később már el lehet mondani, hogy ez a fajta gyors technológiai váltás aligha fog megvalósulni.
Pedig a kvázi-mono cellákat gyakorlatilag minden gyártó alkalmazni kezdte. 2011-ben még kis számban, de 2012-ben tömegével jöttek ki a gyártók az új technológiára épülő napelemekkel. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan lankadt, ugyanis a megoldáshoz kapcsolódó kihívások a vártnál nagyobbnak bizonyultak, az elérhető eredmények pedig elmaradtak a várakozásoktól. Ma már csak 10%-os kvázi-mono arányt jeleznek előre az elemzők 2020-ra.
Az egyik legnagyobb gond a cellák egyenetlensége volt: egyetlen kvázi-mono tömbből is többféle mono tartalmú, optikailag, villamosságilag és hatásfokában is eltérő cella vágható. Ez megsokszorozza a cella-szortírozás munkáját. Ráadásul a cellák egy jelentős százaléka nem is volt használható, és mehetett vissza újraöntésre. A nem-univerzális termékek pedig nagy gyártók számára nehezebben kezelhetők.
Másik a költségszint: a kvázi-mono cellák árát nem sikerült levinni a poli cellák szintjére, főleg úgy, hogy a tömbbök kevésbé mono részei már nehezen voltak eladhatók. Így a technológia elterjedése lelassult.
Közben viszont a polikristályos technológia gyors és kissé váratlan fejlődést mutatott. A kvázi-mono láz ugyanis komoly nyomást gyakorolt a polikristályos cella gyártókra és fejlesztőkre, hiszen a vásárlóik (a napelem gyártók) már "elavult" technológiaként néztek rá. A nagy poli gyártók, mint a GCL, LDK és a SAS hamarosan magasabb hatásfokú poly tömbökkel és ostyákkal jelentek meg a piacon. Ráadásul a kvázi-mononál alacsonyabb áron.
Így a kvázi-mono technológia előnyei eltűnőben vannak, de azért korai lenne kijelenteni, hogy ez az irány zsákutcába vezetne. A világ egyik legnagyobb cella gyártója, a ReneSola még mindig fejleszti a techonológiát, elsődleges cél az egységesebb és univerzálisabb cella kialakítás. De az már látszik, hogy a kvázi-mono nem lesz főirány a következő 5-10 évben.
A polikristályos gyártók gyors reagálása nyomán ma inkább valószínűsíthető, hogy továbbra is a poly marad a vezető technológia. A magasabb hatásfokú, 18% hatásfok körüli cellák már minden nagy gyártótól rendelhetők. De ami még fontosabb, hogy a 6. és 7. generációs tömbök gyártási költségét is sikerült lejjebb tornázni, és egyes gyártók már a 19%-os poly cellákat kezdtek kínálni. Ez pedig még több szelet foghat ki a kvázi-mono vitorlájából, így - tavalyi cikkünket pontosítva - leginkább az valószínűsíthető, hogy polikristályos napelemekből lesz a legtöbb a következő években.
cikkünk részben a Photon magazin "Quasi in a quasi state" cikkén alapszik
Utolsó kommentek