Mára egyértelmű lett, hogy a korábban 2012-re, majd 2013-ra várt megújuló energiatermelést szabályozó rendszer, a METÁR tovább késik - vagy egyáltalán nem kerül bevezetésre nálunk. Ezzel a régóta várt és késleltetett befektetések várhatóan teljesen elmaradnak - vagyis inkább Romániába, Szlovákiába és Szlovéniába mennek a befektetők, mert a környező országokban is sokkal kedvezőbb körülmények várják a megújuló energiába befektetni kívánókat.

A METÁR alapjait még a Fellegi által vezetett NFM-ben dolgozták ki, nagyrészt Bencsik János irányításával, és az EU-nak leadott Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv (és a frissített energiastratégiánk is) szerves részeként kezelte. Lényege, hogy a haldokló és sokszor tákolt-foltozott KÁT rendszert átalakítsák, és valóban a megújuló alapú energiatermelést támogassa - hasonlóan, ahogy most minden villanyszámlán látjuk a "szénipari átalakítás" fillérjeit is. 

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet azonban 2012. végén utasítást adott az MEHCsT felülvizsgálatára - ráadásul nem is kell ezt elkapkodni, mert egész 2013. végéig adott időt a kormány az újratervezésre a határozat szerint. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy 2013-ban nem lesz METÁR, hiszen addig annak alapjait képező keretrendszer se kerül bevezetésre.

Nem mintha a METÁR korábban napvilágot látott koncepciója tökéletes lett volna: a Magyar Napelem Iparági Egyesület, a MANAP szerint például hiba volt, hogy csak nagyobb napelemes erőműveket kívántak támogatni - a napelemes áramtermelés szépsége éppen a kis rendszerek létesítése, ez hozza létre a legtöbb munkahelyet,  országos szempontból is ez terheli legkevésbé a hálózatot, és a kis (50 vagy 100 kWp alatti) rendszerek járulnak leginkább hozzá a diverzifikált és lokális áramtermeléshez, ezzel pedig az ország energiafüggetlenségéhez.

De ez most nem is aktuális kérdés: sok vélemény szerint a kormány fenti döntésével megadta a kegyelemdöfést a megújuló energia szektornak. Az energiaipar számos szereplője szerint a döntés mögött az áll, hogy Paks tervezett (és a piaci vélemények szerint egyértelműen eldöntött) bővítéséhez kell majd minden fillér. Az Energiaklub már ősszel jelezte, hogy az atomerőmű óriási  költségeit a kormány akár előre "begyűjtheti" a villanyszámlákon egy tervezet szerint. Pénz pedig mindkét irány fejlesztésére biztosan nincs. Röviden tehát: jelenleg minden jel arra mutat, hogy Paks bővül, megújuló energiából pedig köszönjük, nem kérünk - kell a pénz az atomerőműre.

Egy pillanatra közben nézzük meg, hogy a kormány (és nem csak mostani, hanem ebben teljes egyetértésben minden korábbi kormány) szerint is legfontosabb partnerünk, Németország milyen iránnyal tervez az energetikában. Természetesen most nem megyünk annak kétségtelenül vitatható részleteibe, hogy milyenek a pénzügyi és az ipari hátterek és lehetőségek hazánkban és Németországban, csak a tervezett villamosenergia stratégiai irányokat, főcsapásokat nézzük meg.

Közismert, hogy Németország szintén jelentős energiahordozó behozatalra szorul, sok orosz gázt vásárol, és termelésében  jelentős volt az atomenergia aránya. Fukushima óta azonban teljesen elfordultak az atomenergiától, és egyes számú prioritássá tették a megújuló energia termelést.

Ma már Németországban jelentős a szél- és napenergia aránya az áramtermelésben - és félelmetes sebességgel nő jelenleg is. Míg 2010-ben 17%-át állították elő a villamos energiának megújulókból, 2011-ben már 20%-ot - 2012-ben pedig közel lesznek a 23-25%-hoz. A cél pedig, hogy 2050-re ez az arány elérje a 80%-ot, ezzel gyakorlatilag külföldi energiaforrásoktól független lesz a német áramellátás.

S hogy ez mennyire nem sci-fi: egy friss tanulmány szerint gyorsított ütemben akár 2030-ra is el lehet érni ezt az arányt, sőt, a 100% sem lehetetlen. Az elmúlt két évben fejlesztett modell negyedórás bontásban tudja szimulálni az energiatermelést és tárolást. A tanulmány fontos eleme a tárolás lehetőségeinek vizsgálata: a németek szerint erre a megoldás a megújuló energiából előállított szintetikus metán. Az elképzelés szépsége, hogy a gáz a meglévő gázhálózaton is használható, a meglévő tárolókban tárolható, és fűtésre, vagy akár gyorsan újra villamos energiává is alakítható. Tehát nem kell új infrastruktúra, nem kellenek óriási és tájidegen pumpált erőművek, vagy nehezen kezelhető hidrogén, hanem arra építkezzünk, amire egyszerűen lehet. És a számítások szerint ennek egy része gazdaságilag már ma is megállna a saját lábán.

Meglátjuk, hogy mi lesz ezekből a tervekből, akárcsak Paks bővítéséből. De az világosan látszik, hogy a jelenlegi energiastratégiai elképzelések gyökeresen eltérnek Magyarország és Németország esetében, az alapok és irányok teljesen más irányba mutatnak. Az idő pedig eldönti, hogy melyik irány bizonyul helyesnek.