Az utóbbi hónapokban a napelemes szaklapok egyik fő témája a kínai napelemgyártás. Kína megkerülhetetlen nagyhatalommá vált az elmúlt években, vezet a napelem és az alapanyagok gyártásában is. De legfőképp utolérhetetlennek látszik a gyártási költségek csökkentésében.
A kínai napelemipar felnőtt: szó sincs már arról, hogy olcsó munkaerők hada manuálisan szereli össze a napelemeket. A nagyobb kínai napelemgyártók ugyanúgy automatizált gépeket használnak, mint a német és japán cégek.
Viszont a nyugatiakkal szemben Kína nagyon olcsón tud gyártani, napelemet és alapanyagokat is: a kristályos modulok árát főként a legkomplexebb és legdrágább "alkatrész", a cella határozza meg. Ezt a kínai JS Solar 22-25 eurócent/W áron tudja előállítani, őt követi a szintén kínai Suntech és Trina 25-28 centes költségével. És ez nagy előnyt jelent a taiwani és japán gyártók 30-35 centes árához képest, nem is beszélve a legnagyobb európai gyártó, a Q-Cells 44 centjéről.
De ami leginkább témává tette az utóbbi időben a kínai napelemgyártást, az valójában a minőség. A nagy japán és német gyártók régóta utolsó mentsvárukként emlegették, hogy "jójó, olcsó a kínai napelem, de rossz a minősége". Nos, ez a jelek szerint már nem igaz 2010-ben. Egy példa: a német Q-Cells átlagos monokristályos cellahatékonysága 17%, miközben a taiwani Neo Solaré 17,8%, a Sunteché pedig 18%. És az összeszerelésnél is nagyon sokat javultak, ami pedig a garanciák hosszabodásában is megjelenik, a Canadian Solar pl. már 6 év garanciát ad, miközben a Kyocera csak tavaly emelte fel 2 évről 5 évre a gyártói garancia hosszát.
A nagyobb gyártók, mint a Canadian Solar, Suntech, Trina, Solarfun vagy a Yingli ma már ugyanúgy teljesen automata gyártósorokon készíti moduljait, mint a nagy német és japán gyártók - ráadásul ugyanazoktól a nagy német és amerikai technológiai cégektől szerzik be gépeiket és összeszerelő gyártósoraikat, mint nyugati versenytársaik, így könnyen tudják ugyanazt a minőséget hozni.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy nem minden kínai cég gyárt jó minőséget: száznál is több kínai napelemgyártó van már, és főleg az újabbak már nehezebben építik ki saját márkájukat és brandjüket. Nekik így csak az ár marad, amivel versenyezni tudnak - így láthatunk nagyon olcsó napelemeket név nélkül. Egy másik kitörési pont a kisebb kínai gyártóknak az OEM gyártás: nem kevés német cég kínál saját germán márkaneve alatt valójában Kínában gyártott napelemeket (ha megnézzük a TÜV minősítésüket, mindig kiderül a gyártás valós helye).
S hogy mi a titka a kínaiak alacsony ár mellett javuló minőségének? Egyrészt még mindig igaz a régi alapelv, miszerint Kínában könnyű tőkéhez jutni, olcsó az infrastruktúra és alacsony az egyre jobban képzett munkaerő költsége. Ezen túl még hozzátehetjük, hogy a nagy kínai gyártók ügyesen kombinálják a nyugati drága gépeket a nem-kritikus gyártási lépéseknél az olcsó kínai megoldásokkal - és egyre inkább automatizálva. Ráadásul bőségesen válogathatnak a helyi beszállítók közül (az ipari gázoktól az üvegen át a csomagolóanyagokig), és az alkupozíciójuk is jobb, mint amit nyugati cégek külföldiként valaha is elérhetnek.
Összegezve a kínaiak elképesztő fejlődése a napelemgyártásban még sok fejfájást fog okozoni az európai és német versenytársaiknak, és ez a fő téma mostanában: hogy nem is látszik jelenleg a megoldás, hogy hosszú távon hogyan élhetik túl a kínai versenyt. Mert míg a tavalyi év végén számos német és japán gyártó veszteségekről számoltak be a válság miatt kissé megtorpant napelemes piacon, addig a kínai többsége nagyobb szeletet tudtak kihasítani agresszív áraikkal - és végül az összes nagy kínai cég nyereséget tudott felmutatni 2009 végén.
Ezek alapján nem meglepő, hogy a legnagyobb cella gyártók ('C-Si cells' az alábbi listán) között 6 kínai cég, míg és a legnagyobb modul gyártókból ('Modules') öten szintén kínaiak. És nagyon valószínű, hogy a következő években ez az arány még tovább fog nőni.
Utolsó kommentek