Az idén 30-40%-kal csökkentek a napelemek árai (sajnos ez Magyarországon kevéssé látszik, "hála" a forint mélyrepülésének). A napelemek áresése azt is jelenti, hogy egyre közeleg a napelemes áramtermelés versenyképessége. De meddig csökkenhetnek még az árak?
2010. május és 2011. októbere között a nagytételű (MW és a feletti kötésekre) piaci árak a következőként alakultak a napelemek tekintetében:
Az európai kereslet visszaesése, a gyártási kapacitások tavalyi erőltetett bővítése az idén túlkínálati piachoz vezetett a világban. És ahogy a legyártott napelemek elkezdtek felgyülemleni a raktárakban, a gyártók egymás alá kezdtek licitálni, hogy veszteségeiket csökkentsék. A helyzet odáig jutott, hogy ma már az európai és amerikai gyártók a WTO-nál panaszolják a kínai gyártókat, hogy azok gyártási ár alatt, dömping áron adják napelemeiket.
De tényleg gyártási ár alatt vannak a napelemek? És meddig mehet még le az áruk?
Biztosan sokan emlékeznek, hogy az első LCD- és plazma tévék milliós tételek voltak még 8-10 évvel ezelőtt. Majd az árak csökkenni kezdtek, egyre megfizethetőbb tömegtermék lett belőlük. Érdemes észrevenni még, hogy volt egy pont (valahol 100.000 forint körül egy átlagos, 82cm-es tévénél), ahol viszont mintha megállt volna, de biztosan jelentősen lelassult az árcsökkenés. Egyszerűen az alapanyagok és munka (monitor, elektronika, összeszerelés, szállítás, stb) költségei nem tesznek lehetővé további árcsökkenést: ennyi anyag van benne, az energia drágább lett, lefelé már kevés a mozgástér.
Valami hasonló történik most a napelemeknél - és az is látszik, hogy már közel az alsó vonal. Ha megnézzük a napelem gyártásának láncát, és időről időre követjük a láncban álló cégek negyedéves jelentéseit, akkor egy idő után viszonylag tiszta kép kezd kialakulni a lehetőségekről.
A modulgyártók például a legutóbbi negyedéves jelentéseikben szinte kivétel nélkül veszteségekről számoltak be: mind a nagy német, mind a kínai gyártók részéről. A cellagyártók, a modulgyártók fő beszállítói régóta ki vannak "vasalva", már tavaly is 3-6%-os működési marzzsal dolgoztak (vagy néhányan már veszteséggel). Egyedül a nagytisztaságú szilíciumgyártók és szilícium-ostagyártók tudták idén nyárig megtartani a kétszámjegyű százalékos profitjukat - és most úgy tűnik, itt is gyorsan fogynak a tartalékok (ld alábbi ábrán az elfogyó világosabb barna felső sáv):
A fentiek alapján tehát a teljes gyártási láncon megközelítették az árak azt a szintet, ahol elfogytak az extra-profitok, és valóban nincs sokkal lejjebb. Innen már csak a technikai és gyártási fejlődés hozhat évi néhány százalékos árcsökkenést a jövőben.
Ez minden iparág számára egy nagyon fontos mérföldkő: a sokak által szitokszóként használt "extra-profit", azaz a 20-30 (vagy akár 50%-os) profit szint az új technológiák természetesen velejárója. Minden jelentős áttörés, technikai újítást általában a gyártási költségben nem látható, hosszú éves és nagyon költséges kutatás-fejlesztés előzött meg - és ennek költségét vissza kell hozni (néha arra gondolok, hogy talán azért nehéz ezt megérteni nálunk, mert kvázi nincs R&D).
Gyakorlatilag ez az extra felár tűnt el az utóbbi években, és idén gyorsított ütemben a napelemes gyártásból - ahogy az korábban történt a számítástechnikában, vagy akár az LCD-tévék esetén.
A napelem tömegtermék lett. És ami még fontos, ezzel jelentős lépést tett a természetes (nem támogatott) versenyképesség felé.
Utolsó kommentek