Napelem piac és technológia - hírek, elemzések

Az utóbbi hetekben a témával több említésre méltó fórumon is foglalkoztak. Ezt értékelhetjük a társadalmi egyeztetés egy sajátos formájának, elvégre a döntés előtt ilyenre és széleskörű szakmai egyeztetésre sem került sor. Ezek közül az MTA-n tartott konferencia (origo, index, 444) adott teret a leginkább szakmai jellegű vitáknak. Ezeken a fórumokon a jelenlegi Paks 2 projekt támogatói részéről sokszor olyan kijelentések és támadó, lejárató jellegű kritikák hangzanak el amik vagy egyszerűen propaganda szövegek, vagy téves alapokon nyugszanak, vagy olyan ismerethiányból adódnak amit orvosolni lehetne.

Ez az ismerethiány azonban nem hogy nem mentség, hanem éppen, hogy intő jel kéne, hogy legyen. Azaz a házi feladat lehet, hogy ki van pipálva, de valójában nem készült el. Röviden reflektálni szeretnénk az imént említett kijelentésekre és kritikákra.

1. "jó a ráhagyás" - Ahogy azt korábbi bejegyzésünkben bemutattuk, a Paks 2 projekt időzítése és a tervezett finanszírozási mód ami igazából probléma a megújulóknak, és nem Paks léte, illetve nem egy esetlegesen 7-10 év múlva megkezdett Paks 2 beruházás. Az időzítés problémájával szemben a "pro-Paks2" oldal egyelőre csak a "jó mérnök konzervatívan számol" és "jó a ráhagyás" érveket tudta felhozni. Azt hiszem ezek az érvek nem ütik meg a legalacsonyabb szakmai szintet sem, és csak a projekt előkészítettségét minősítik így ezekkel érdemben nem foglalkozunk.

2. minden eddigi kormány támogatta a bővítést - mint "mindent elsöprő szakmai érvet" ezt is meg kell említenünk. Ezzel könnyen el lehet terelni a szakmai kérdőjelekről a figyelmet, reméljük ezen blog olvasói nem zárják le ennyivel ezt a kérdéskört és politikai preferenciáiktól függetlenül alkotnak a témában véleményt.

3. GDP növekedésre gyakorolt pozitív hatás - ez minden új beruházásról elmondható - ha a beruházás összegét egy óriási árok ásásába fektetnénk, attól is nőne a GDP, de attól is, ha ugyanezt az összeget napelemekbe és szélfarmokba fektetnénk. Hosszú távon a GDP-re pozitívan csak a pozitív nettó jelenértékű, pozitív megtérülést produkáló beruházások hatnak - ezen a téren nem egyértelműen bizonyított egyelőre a Paksi projekt pozitív hatása

4. a nukleáris energia csökkenti az ország import-energia függőségét - ez a legkevésbé sem érv a megújulókkal szemben, ugyanis az importfüggőség csökkentése az egyik legfontosabb tulajdonsága a megújulóknak - szerencsére a nap itthon süt, a szél itthon fúj, a biomassza is itthon keletkezik, stb.

 5. a megújulók nem készletezhetők - ez a kedvenc kritikánk, főleg, amikor a kevésbé tájékozott érdeklődőket kell kicsit elijeszteni, akkor igazán hatásos a "mi van akkor, ha nem fúj a szél, vagy nem süt a nap". A hab a tortán amikor ezt kiszínezzük egy-egy német adattal, amikor hirtelen szélcsend miatt tizedére esett a szélenergia termelés, vagy egy olyan példával, hogy a "fél Balaton víztömegét 400 méter magasra kéne pumpálni" egy szivattyús-tározós erőműben. Ez utóbbit önmagában is nehéz nem egy jól átgondolt ellenpropagandának minősíteni, ugyanis a szivattyús-tározós erőmű magyar, akár határon túli alkalmazhatóságával kapcsolatban komoly megosztottság tapasztalható itthon. A megújulók készletezhetőségének kérdésénél ugyanakkor az alábbiakat figyelembe kell venni:

1. ez a probléma a nap és a szél esetében releváns - a hazai energiapolitika által elvileg kiemelten kezelt megújuló energiaforrások, a biomassza és a geotermikus energia esetében nem!
2. a smart-grid (okoshálózat) megoldások jelentősen csökkentik a tárolási szükségleteket
3. a tárolási megoldások rohamos tempóban fejlődnek köszönhetően főleg a magas nyugat-európai megújuló penetrációnak és az elektromos és hibrid járművek terjedésének

Míg tőlünk kicsit nyugatabbra költségeket nem kímélve óriási tapasztalatra tesznek szert azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a lehető legmagasabb megújuló arányt integrálni a villamos hálózatba, addig itthon a területért felelős vezetők és szakemberek nem a HOGYAN és MENNYIÉRT-re keresik a választ, hanem a tudatlanságukkal érvelnek a megújulók ellenében. Magyarország a házi feladatot nem csinálta meg. Sajnos amíg a házi feladatból nem derül ki, hogy alternatívaként mekkora megújuló kapacitást, mekkora tárolási kapacitás mellett kellene kiépíteni, mekkora smart-grid fejlesztések mellett és ez mekkora áramár mellett térülne meg, ami összehasonlítható is lenne egy paksi beruházással addig csak a sötétben tapogatózunk.

6. a megújulók drágák - ezt az állítást is stílusosan alá lehet támasztani 2-3 évvel ezelőtti francia adatokkal a mai árak többszörösét citálva, ahogy azt megpróbálták az MTA konferenciáján, de itt is hiányoznak az el nem készített házi feladat számai. A legtöbb ismert forrás szerint már nincs olyan nagy hátránya a megújulóknak, egyesek szerint nincs is egyáltalán, mások szerint Paks 2 hatvan évre vetítve a megújulókra szakosodott kutatóműhely Fraunhofer Institut által kalkulált megújulós áraknál jobb áron termelne. A mi véleményünk, hogy kiegyenlítő energiaköltség és tárolási költség nélkül kalkulálva a megújulókból piaci körülmények között termelt áram ára ma már majdnem versenyképes egy piaci körülmények között létrehozott atomerőművével. Kiegyenlítő energia és tárolás nélkül a megújulók értelemszerűen kisebb kapacitásban telepíthetők ugyan, de, hogy mekkorában arra a kérdésre ismét a házi feladat anyagában kéne keresni a választ.

A házi feladat elkészülte széles szakmai konszenzuson kell, hogy alapuljon és évente újra és újra el kell készíteni az aktuális trendek és piaci fejlemények figyelembe vételével. Így lehetne valami képünk arról, hogy ma, holnap, vagy csak holnapután gondolkodjunk nagy mennyiségben megújulókban.  Enélkül marad a sötétben tapogatózás és a döntésekkel kapcsolatos általános szakmai bizalmatlanság és bizonytalanság. A várakozásunk az, hogy a házi feladat magától nem fog elkészülni. Úgy tűnik.a sajátos társadalmi egyeztetés sajátos házi feladatot is fog szülni. Azok az intézmények, szervezetek és szakemberek akik ezt hiányt maguk is zavarónak érzik elkészítik ennek a házi feladatnak egyes részeit. Ki átfogóbban, ki célzottan egy-egy részterületre vonatkozólag, itt-ott átfedésekkel. Ezen anyagok segítségével szépen lassan tisztulhat a kép a szakemberek és a lakosság számára is.

Az alábbi listában összegyűjtöttük a témában általunk relevánsnak tartott a döntés előtt, vagy után megszületett anyagokat. Várjuk olvasóinktól is a hasonló témájú linkeket, dokumentumokat, hogy listánkat bővíthessük:

• A Corvinus, ELTE és az Óbudai Egyetem kutatói (Felsmann Balázs, Munkácsy Béla, Kádár Péter) által létrehozott munkacsoport átfogóbb anyaga
• Ősz János, BME docens anyaga arról, hogy mik a mostani irány problémái
• A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) értékelése a Paks 2 projekt megtérüléséről, interaktív (játékos) atomerőművi megtérülési kalkulátora, általános tanulmánya az atomenergia beruházások megtérüléséről és ennek pénzügyi modellje,
• Az Energiaklub anyaga arról, hogy mennyibe kerül a Paks 2 által termelt villamos energia (számítási modellel)

Néhány gyengélkedő év után 2013-ban újra jó évet zártak a világ nagy napelem gyártói. Természetesen január elején még nem beszélhetünk végleges számokról, általában csak február-márciusban lesznek teljesen pontos tavalyi kimutatások, de az eddigi adatok szerint 2013-ban 20%-kal nőtt a világ napelemes kereslete.

A legnagyobb gyártók még nagyobbak lettek: a top 10 legnagyobb napelem gyártó közel 40%-kal tudtak növekedni tavaly. Azaz tovább folytatódott a trend, hogy a nagyok tovább nőnek - ebből következően a kis gyártók részesedése esik vissza. Nem véletlen, hogy emiatt továbbra is nagy a csődarány köztük.

A legnagyobb gyártók között az első helyen nincs változás a 2012-es eladásokhoz képest: ismét a Yingli a legnagyobb gyártó a világon. Egyet javítva pedig és a második a Trina Solar:

A Sharp sok év visszaesése után újra komolyabban erősödni tudott - ennek főként a japán piac az oka, ahol minden hazai gyártó (így a korábban erősen visszaeső Kyocera is) óriási eladásokkal tudott újra növekedni.

Nagyot lépett előre a kínai Jinko és még nagyobbat az OEM gyártásban erős ReneSola is.

A visszaesők a listán a JA Solar és a First Solar. A JA mindig is főleg cellagyártó volt (hasonlóan a ReneSola-hoz), mindketten pár éve próbálkoznak modul piacon is megvetni lábukat. A First Solar pedig tulajdonképpen egész szépen tartja magát, az utolsó és egyetlen jelentős vékonyrétegű gyártóként - de ők már nem is adják el moduljaikat, hanem gyakorlatilag áramot adnak el, saját erőműveket építenek napelemeikből, főként az USA-ban.

Eltűnt a top 10-ből a Suntech: a korábbi No. 1 kínai gyártó tavalyi fizetésképtelensége miatt érthető, hogy nem igazán tudott modult eladni, annak ellenére, hogy végül megmentette őt egy kínai óriáscég. Az amerikai Sunpower pedig a másik eltűnő a Top 10-ből: ők tavaly még 9. helyen álltak, de idén már nem fértek fel. Azért az első 20-ban még ott lehetnek speciális, nagy hatásfokú mono napelemeikkel. De hát a világ nem efelé a technológia felé fordult a jelek szerint.

Összességében tehát tarolnak továbbra is a kínaiak: ha Európában talán nem is tudtak tovább nőni az EU-Kína közötti fix áras megegyezés hatására, de a világ többi részén tovább tudnak nőni. És maradt a korábbi trend is: a nagyok tudtak igazán tovább nőni, így a kis gyártók továbbélése továbbra is kérdéses marad.

Az atomenergetika ugyan nem témája blogunknak, de a napelempiacra komoly hatással bíró események mindenképpen azok. Ennek tükrében a napokban megszületett megállapodás a paksi bővítésről a legfontosabb esemény a magyar napelempiacon az rezsicsökkentések kezdete óta.

A paksi bővítés kérdését számos oldalról meg lehet közelíteni, pro és kontra érveket felhozni, amit a gazdasági és az energetikai szaksajtó végeláthatatlanul és a nem szakértő olvasók számára már-már követhetetlen mélységekben meg is tesz. A napelem- és megújuló piac szempontjából két vitális, könnyen érthető kérdést érdemes röviden körvonalazni.

1. Ma nem az a kérdés, hogy szükség van-e erre a beruházásra, hanem az, hogy mikor lenne szükség egy ilyen beruházásra.

A tapasztalatunk az, hogy a magyar energetikai szakma (és nem a megújuló, hanem a teljes szakma) csak minimálisan megosztott ebben a kérdésben, jelentős többségben vannak akik úgy gondolják, hogy a paksi blokkok pótlására szükség lesz, az erről való döntéssel azonban még néhány évig várnunk kellene. Ha csak a mostani megállapodást tekintjük, akkor 10 év múlva (2024-ben) kezdődhet a termelés az első blokkban, ami a 2032-ben leálló egyes blokkot "váltja" fel. Azaz akár 8 év múlva, de kiemelt óvatossággal is sok év múlva is ráértünk volna a végső döntést meghozni.

Márpedig manapság az energetika 2-3 év alatt is földcsuszamlás szerű változásokat élt meg. Gondoljunk csak a napelemes rendszerek elmúlt években történt drasztikus árcsökkenésére. Vagy a szelet és a napot, mint időjárásfüggő energiaforrásokat érő  bizonyos tekintetben jogos kritikákra választ adó tárolási technológiákra. Ezek fejlesztésébe mindenki önti jelenleg a pénzt és komoly előrelépések történtek technológiai és szabályozói oldalon is Európában. Az ilyesmiből pedig vagy szép lassan, vagy akár a napelemekhez hasonló gyorsasággal érezhető árcsökkenés lesz. De a nem megújuló területen pl. az amerikai palagáz forradalom gázpiacra gyakorolt hatása és vele párhuzamosan az LNG (cseppfolyós gáz) fejlesztések is ilyen időtávon hatalmas változásokat hoztak/hozhatnak.

Egy ilyen környezetben nem kivárni, nem adni esélyt a megújulók térnyerésének és ma dönteni legalább 60 évre előre a magyar villamosenergia ipar 40%-áról szakmailag érthetetlen. A döntés indokai számunkra ismeretlenek.

2. A hitel(tőke) költséget tényleg az adófizetőknek kell összedobni és nem annak aki fogyasztja az áramot?

A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a hitel államközi hitel lesz, annak költségei nem fognak beépülni az áram árába. Azért a magyar állam és gazdaság fog felelni.

Ez azt jelenti, hogy adófizetői pénzből megvesszük (törlesztjük) az atomerőművet és az áram árában csak azt kell megfizetni, mint a ma működő, már megtérült blokkok esetén (fűtőanyag, üzemeltetési költségek, stb...) Körülbelül olyan, mintha az állam az autóhitelemet adófizetői pénzből törlesztené és nekem közvetlenül csak az üzemeltetés költségeit (benzint, kötelező szervizt, stb.) kéne fizetnem. Én ennek nyilván örülnék, de aki nem, vagy alig használ autót az nem szívesen finanszírozná az adójából a törlesztőrészletemet. Ez gyakorlatilag burkolt elismerése annak, hogy az új atom ma nem számít olcsónak, pontosabban messze nem olyan olcsó, mint amennyiért ma Paks 1 termel.

Hogy mennyit is kell az adófizetőknek összedobni? A legegyszerűbb, messze nem szakszerű számítás a 3750 milliárd forintot (3000 Mrd orosz hitel, 750 Mrd saját rész) elosztani 30 évre. Ez ugye 125 milliárd forint évente, de ez annyira nem szakszerű, hogy még a rendkívül kedvező orosz hitel kamatait sem veszi figyelembe (ugye ha autóhitelem van akkor sem annyit fizetek vissza mint amennyit felvettem).

Egy kicsit szakszerűbb, de még mindig nagyon egyszerű számítás szerint ma Paks kb. nettó 12.3 forintért adja el az áramot kilowattóránként és tavaly majdnem 15 Milliárd kilowattórát termelt. A mai európai atomerőmű projekteknél a beruházók fix áras átvétel mellett tudják vállalni atomerőművek építését és üzemeltetését. Erre két számot ismerhetünk - az angol Hinkley Pointnál forintosítva kb. 31 Ft / kWh, míg a Szlovákiában tervezett bővítésnél egy konferencián elhangzottak szerint 21 Ft / kWh körüli ez az ár. Nagy a különbség, ezért még egy számot érdemes megvizsgálni, a REKK (Regionális Energia Kutató Központ) tanulmánya szerint legalább 32 forintra van ahhoz szükség, hogy ne termeljen veszteséget az erőmű (origo cikk itt). Az új erőmű 20%-kal nagyobb teljesítményű lesz, mint a jelenlegi, azaz 18 Milliárd kWh-t termelhet. Azaz ha a fogyasztók csak annyit fizetnek az áramért, mint amennyibe a mai paksi áram kerül, akkor a fenti számok alapján jobb esetben (szlovák költségek) "csak" kb. 160 milliárd, rosszabb esetben kb. 350 milliárd forintba kerül még az adófizetőknek évente, 30 éven keresztül ez a beruházás. Népszerű hasonlattal élve legalább 3, de inkább 4-5 kőröshegyi völgyhidat építhetnénk évente ebből a pénzből 30 évig.

Hogy miért írunk erről egy napelemes blogon? A rezsicsökkentések kezdete óta látványosan megtorpant a támogatásokat nem igénylő lakossági kereslet növekedése a napelemes rendszerek iránt dacára a csökkenő áraknak. A szakmának a véleménye, hogy az általános rezsicsökkentés(ek) - amik nem egy célzott, rászoruló rétegnek szólnak - a tudatos fogyasztók nevelése ellen hatnak. Aki ugyanis sokat fogyaszt és megteheti, de indokolatlanul olcsón kapja az energiát annak nincs igénye a takarékosságra az energiahatékonyságra, és a megújuló energiába történő beruházásra.

Ennek megfelelően ha az atomerőmű által termelt villamosenergia árát nem az azt elfogyasztók fizetik meg közvetlenül, akkor 60 évre lemondtunk arról, hogy a magyar lakosság energiatudatossága fejlődhessen. Az adófizetők pénzéből mesterségesen "olcsóvá tett" energia pedig a megújulók, így az amúgy gazdaságosan telepíthető napelemes rendszereknek is áthatolhatatlan gátat szabhat még akár két emberöltő múlva is.

Régi téma a napelemek kapcsán, hogy mi történik tűz esetén ha napelem is van a tetőn, illetve kiválthat-e a maga a napelemes rendszer tüzeket. Utóbbi leginkább azért következhet be, mert a rendszer villamos részében bekövetkező rövidzárlat tüzet okozhat, amely könnyen lángba boríthatja az egész tetőszerkezetet. Másrészt ha a tűz már megtörtént (akár teljesen más okból is), akkor a napelemeknél és az összekötő kábelek nappal  feszültség alatt maradnak, ami az oltásnál okozhat gondokat.

Először nézzük, hogy a napelemes rendszer milyen arányban okozhat tüzet, hiszen egyetlen tűzeset is túl sok. A TÜV-höz tartozó Fraunhofer Institute idén összegyűjtötte, hogy Németországban az elmúlt 20 év tűzeseteiből hány esetben volt napelemes rendszer is az épületen, és abból hány alkalommal volt a kiváltó ok a napelemes rendszer maga.

Ahogy a fenti ábrán látszik (forrás: Photon International, 2013. május, 73. oldal), 1,3 millió tűzesetből 390-szer volt napelem is az épületen a tűz idején Németországban. Ezen esetekből pedig 120 olyan tűzeset történt, ahol valóban a napelemes rendszer volt a tűz okozója. A kutatás 2011-ben indult, és még további adatgyűjtés folyik 2014 elejéig, de az arányok várhatóan nagyon nem változnak majd. 

Abban a 120 esetben, ahol a tűz kiváltója a napelemes rendszerhez volt köthető, szinte kivétel nélkül kivitelezési hiba miatt következett be. Ilyen hibák voltak például a nem kompatibilis csatlakozók összeerőltetése, vagy gyenge minőségű másolatok használata. MC4 csatlakozók esetén a piacon a termékek legalább fele silányabb minőségű, de jóval olcsóbb kínai "másolata" az eredetileg Multi-Contact gyártású csatlakozóknak - itt pedig egy pontatlan, hibás belső csatlakozás könnyen ív kialakulásához vezethet, aminek több ezer fokos hője pedig gyorsan tüzet tud okozni. (tényleg zárójelben: nálunk valószínűleg jóval nagyobb az aránya MC4 csatlakozók között a kínai hamisítványoknak, mint Németországban - általában "MC4 kompatibilis" jelzéssel árulják ezeket.)

További, többször előfordult kivitelezési hiba volt még, ahol a tűz köthető volt a napelemes rendszerhez, hogy pl. nem időjárás-álló solar kábeleket használtak, hanem olcsó, "mezei", azaz beltéri kábelköpenyű vezetékkel építették ki a DC oldali rendszert - aminek szigetelése az évek során elporladt a napsütés és az időjárás hatásai miatt, a szigeteletlen vezeték pedig zárlatot okozott. A kábelekkel másik "gyakori" hiba volt még pl. fémtetőn a lemeznél, éleknél a védetlen kábelbevezetés, ami miatt elnyíródhat még a solar kábelek szigetelése is, főleg ha a szél mozgatni tudja a kábelt.

Ha visszatérünk az arányokra: egy a tízezerből nem egy jelentős arány - de természetesen senkit se nyugtat meg, ha az ő háza az egyik a nagyon kevésből. Arról nem is beszélve, hogy ha emberélet is veszélybe kerülhet, akkor elfogadhatatlan akár egy eset is - emiatt fontos, hogy PV szakma és a gyártók foglalkozzanak a tűzvédelem, tűzmegelőzés és kárelhárítás kérdéseivel.

Itt a legnagyobb feladat a tűz megelőzése, és hogy az oltás során milyen lehetőségek vannak arra, hogy a tűzoltók biztonságosan tudjanak oltani, ha esetleg ég a háztető. Erre ma már több megoldás is körvonalazódik, de még nincs szabványosított megoldás.

A panelszinten történő teljes megszakítás lehet a megoldás, de ez tűnik a legnehezebbnek. Főleg a meglévő kábelekkel, azaz ami nem jelent új vezérlő-megszakító kábelek kihelyezését, hiszen az jelentősen drágítja a kivitelezést. Azonban ma már megjelentek az első olyan napelemes csatlakozó dobozok (junction box típusok), melyek már a DC kábelen képesek jelet venni a megszakításra, és az egyes napelemeket képesek kilépő-feszültség és árammentes állapotba zárni. Ilyen például a Radox új megoldása, az alábbi képen, de számos másik gyártó is dolgozik a megoldásokon.

Egyelőre ezek a megoldások még igen drágák, és nagyon újak, igazán most folynak az első gyakorlati tesztek - amik napelemek esetén évekig tarthatnak.

Mindenesetre biztató, hogy látszik már megoldás, és annak iránya. Két folyamat is várható ezekkel kapcsolatban: egyrészt az egyes országok szabályozási, szabványosítási iránya - itt főleg Németországra és az USA-ra érdemes figyelni, hiszen itt van már elég tapasztalat (akár tűzoltói szinten is), és technológia is általában ide kötődik. Másik pedig hogy a napelem gyártók is várhatóan elkezdik majd beépíteni ezeket a megoldásokat - ezt pedig a piac is kikényszerítheti, de ennek biztosan feltétele az egyszerű és költségében még racionális technológia megoldás. Jelenleg úgy tűnik, mindkét irányba van haladás - így még ha kicsi is a veszély aránya, azt a kicsit is kezelni lehet majd hamarosan.

A németek továbbra is eltökéltnek látszanak, hogy függetlenné válnak minden külső energiaforrástól. És ennek megvalósítását a lehető legnagyobb mértékben megújuló energiával tervezik.

A Freiburg-i Fraunhofer Intézet egy teljes energetikai (hő- és villamosenergia) koncepciót vázolt fel 2050-re. És mindezt egy jól érthető, de komplex infografikonon is közzétette. Íme: (forrás)

A Fraunhofer Intézet több forgatókönyvet is kidolgozott, a fenti képen a "Medium" változat mutat be egy költséghatékony variációt.

A tanulmány jelentős része a tárolással foglalkozik, a szél- és naperőművek időjárás miatt ingadozásának kezelésére. A tárolásban egy vegyes mixet használtak: akkus tárolástól a vízpumpált tárolókig, a mesterséges metántól a hőtárolásig (egy korábbi cikkünk az alternatív energitárolásról itt olvasható).

A fenti infografikonos változatban a maihoz hasonló, azaz 500 terawattórás német energiafogyasztással terveznek, azaz az energiahatákonyság és takarékosság révén kívánják legalább nem-növekvő pályán tartani az energiaigényeket.

Az energia megtermeléséhez 206 GW napelemes és 255 GW szélenergia kapacitást tartanának szükségesnek. Összehasonlításul, ma a teljes kiépített PV kapacitás Németországban 35 GW, tehát még jelentős kiépítések várhatók a következő 35-40 évben, ha ez a forgatókönyv valósul meg.

Az elmúlt több mint 4 évben, amióta ezt a blogot vezetjük, sokminden változott a napelemes piacon, de a posztok nagy része talán kiállta az idő próbáját. Persze nem mindegyik.

Tavaly foglalkoztunk utoljára a napelemes cella-technológia irányokkal, és az akkori bejegyzésünkben azt sugalltuk, hogy a kvázi-mono technológia (a poli- és monokristály öszvére) lehet a következő nagy előrelépés. Azt írtuk elemzőkre hivatkozva, hogy "a teljes napelem piac akár 35%-a is kvázi-mono alapú lehet 2017-re". Nos, alig egy évvel később már el lehet mondani, hogy ez a fajta gyors technológiai váltás aligha fog megvalósulni.

Pedig a kvázi-mono cellákat gyakorlatilag minden gyártó alkalmazni kezdte. 2011-ben még kis számban, de 2012-ben tömegével jöttek ki a gyártók az új technológiára épülő napelemekkel. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan lankadt, ugyanis a megoldáshoz kapcsolódó kihívások a vártnál nagyobbnak bizonyultak, az elérhető eredmények pedig elmaradtak a várakozásoktól. Ma már csak 10%-os kvázi-mono arányt jeleznek előre az elemzők 2020-ra. 

Az egyik legnagyobb gond a cellák egyenetlensége volt: egyetlen kvázi-mono tömbből is többféle mono tartalmú, optikailag, villamosságilag és hatásfokában is eltérő cella vágható. Ez megsokszorozza a cella-szortírozás munkáját. Ráadásul a cellák egy jelentős százaléka nem is volt használható, és mehetett vissza újraöntésre. A nem-univerzális termékek pedig nagy gyártók számára nehezebben kezelhetők.

Másik a költségszint: a kvázi-mono cellák árát nem sikerült levinni a poli cellák szintjére, főleg úgy, hogy a tömbbök kevésbé mono részei már nehezen voltak eladhatók. Így a technológia elterjedése lelassult.

Közben viszont a polikristályos technológia gyors és kissé váratlan fejlődést mutatott. A kvázi-mono láz ugyanis komoly nyomást gyakorolt a polikristályos cella gyártókra és fejlesztőkre, hiszen a vásárlóik (a napelem gyártók) már "elavult" technológiaként néztek rá. A nagy poli gyártók, mint a GCL, LDK és a SAS hamarosan magasabb hatásfokú poly tömbökkel és ostyákkal jelentek meg a piacon. Ráadásul a kvázi-mononál alacsonyabb áron.

Így a kvázi-mono technológia előnyei eltűnőben vannak, de azért  korai lenne kijelenteni, hogy ez az irány zsákutcába vezetne. A világ egyik legnagyobb cella gyártója, a ReneSola még mindig fejleszti a techonológiát, elsődleges cél az egységesebb és univerzálisabb cella kialakítás. De az már látszik, hogy a kvázi-mono nem lesz főirány a következő 5-10 évben.

A polikristályos gyártók gyors reagálása nyomán ma inkább valószínűsíthető, hogy továbbra is a poly marad a vezető technológia. A magasabb hatásfokú, 18% hatásfok körüli cellák már minden nagy gyártótól rendelhetők. De ami még fontosabb, hogy a 6. és 7. generációs tömbök gyártási költségét is sikerült lejjebb tornázni, és egyes gyártók már a 19%-os poly cellákat kezdtek kínálni. Ez pedig még több szelet foghat ki a kvázi-mono vitorlájából, így - tavalyi cikkünket pontosítva - leginkább az valószínűsíthető, hogy polikristályos napelemekből lesz a legtöbb a következő években.

cikkünk részben a Photon magazin "Quasi in a quasi state" cikkén alapszik

Korábban már írtunk az itthon engedélyeztethető inverterekről egy áttekintő cikket. Most újabb termékekkel bővül a paletta, a Fronius új inverterei, a Galvo típusok kapták meg azokat a tanúsítványokat, amivel a hazai  áramszolgáltatóknál "listára" kerülhetnek. Várhatóan hetekig eltart majd ugyan, mire ténylegesen frissíti az EON, ELMŰ-ÉMÁSZ és az EDF-Démász a "minősített inverterek" listáját, de addig is beadható ezzel az inverterrel a csatlakozási dokumentáció, csak mellékelni kell a megfelelő tanusítványok másolatait.

További inverterek is felkerültek mostanában a listákra, melyek főként hasonlóan a nagy nevű európai gyártók termékei. Látszik is egy irány, hogy merre mennek a fejlesztések az új termékekben, amiről érdemes egy rövid bejegyzést írni.

A Fronius Galvo sorozat kis méretű, 1,5-3,1 kW teljesítményű, transzformátoros egyfázisú inverter, tipikusan a kisebb családi házas rendszerekhez illeszkedik. A korábbi Fronius típusokhoz képest (és itt lehetne írni más gyártó más termékeit is hasonlóan) a következő újítások és fejlesztési irányok látszanak az inverterek területén:

• integrált adatkommunikációs kártya - Wlan, LAN opcióval, beépített webszerverrel, nyílt protokollokhoz való csatlakozással (Modbus TCP, JSON). A korábbi drága kiegészítők lassan integrált állandó alkatrészek lettek, és egyértelműen a Wi-Fi kapcsolat a jövő (érdekesség, hogy az SMA továbbra is a Bluetooth-t használja főként vezetéknélküli megoldásként). Az új Fronius Galvok alapkiépítéseben Fronius Wlan Datamanager kártyát tartalmaznak - így a helyi hálózat internet kapcsolatán keresztül az ingyenes  Fronius Solarweb felületre közvetlenül kommunikálhat és rögzíti az adatokat, ami bárhonnan PC-ről, tabletről, okostelefonról is elérhető. A Wlan/webszerver előnye még, hogy otthon külön célszoftver nélkül böngészőből tudunk közvetlenül az inverterre csatlakozni akár beállítások módosítása, akár részletesebb adatok vizsgálata céljából.
• két integrált "energy management" relé - közvetlen energiafelhasználás indítására (pl. mosógép, hőszivattyú...). Itt már tehát fel vannak készítve az inverterek, hogy a ház vezérlésébe is egyre jobban integrálódjanak, és egyben a helyi tárolás lehetőségét is előkészítik ezzel. Szemléltető videó erről:

• "smart grid ready"/"future proof" - az inverter a villamos hálózatot támogató funkciókkal rendelkezik (hálózati paraméterek, meddő energia, stb... menedzselése), melyek kiegészítő kártyákkal akár okos hálózatokba integrálva is vezérelhetők (ld még korábbi cikkünk, hogy miért kell smart grid - itt). A napelemes rendszerek elterjedésével a villamos hálózat egyre nagyobb kihívásokkal kerül szembe, melyek orvoslására több országban az okos hálózatok mind nagyobb arányú bevezetése, vagy a távvezérlés előírása lett kritérium - hasonló szabályozásra a napelemes rendszerek várható élettartamán belül (25 év) itthon is lehet számítani, azaz a Fronius Galvo inverter ebből a szempontból "future proof" - "jövőbiztos". Videó:

• innovatív függesztett szerelhetőség: a gyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy egyszerűen és gyorsan beüzemelhetőek legyenek az invertereik. Nem véletlen: minden telepítéssel foglalkozó cég mesélhetne arról, hogy hányszor kellett csak amiatt visszamenniük másnap, mert elhúzódott egy munka és már besötétedett annyira, hogy az inverter már nem kapcsolt be. Videó:

• Még látható trend az széles MPP feszültség tartomány, mely alacsony feszültségszintről indul. Így rugalmasabb a napelemes rendszer méretezhetősége, és reggel valamivel korábban kezd termelni és este valamivel később fog leállni a rendszer, mint a magasabb induló feszültségű inverterek esetében.

Ugyan a cikk aktualitását a Galvo sorozat "érkezése" adta, az érintett trendekhez kapcsolódóan szívesen vesszük az olvasók részéről, ha további kapcsolódó rövid videókat, anyagokat osztanak meg velünk (bármely gyártótól), amiket úgy látnak, hogy hozzátennének a témához.

Időről időre felmerül a napelemek iránt érdeklődőkben, vagy néha akár abban, akinek már van hálózatra kapcsolt napelemes rendszere, hogy milyen remek lenne, ha áramszünet idején is a napelemekről "kapnám az áramot". Nem túl gyakori kérdés egyébként, kb. minden húsz-harminc érdeklődőből/rendszertulajdonosból egy veti fel, de egy bejegyzés erejéig érdemes lehet kitérni erre is.

Először is gyorsan szögezzük le, hogy nem szigetüzemű rendszerekről beszélünk, ott persze amúgy is az akkut tölti a napelem. Hanem hálózatra kapcsolt napelemes rendszerek esetén felmerülő eseti igényről.

Alap kiépítésben egy hálózatra kapcsolt napelemes rendszer így épül fel (forrás: napelem.net):

1. a napelemek egyenáramot termelnek
2. Az inverter az egyenáramot 230V/50Hz váltakozó árammá alakítja
3. a kapcsolószekrényben csatlakozik a ház villamos rendszere és az inverter kitápja
4. a napelem által megtermelt energiát a ház elfogyasztja
5. az oda-vissza mérő óra rögzíti az el nem fogyasztott, hálózatba visszatáplált áram és az áramszolgáltatótól átvett áram mennyiségét.

A hálózatra kapcsolt invertereknél (fenti rajzon 2.) előírás, kötelező működési elem, hogy áramszünet esetén leváljanak a hálózatról, azaz ilyenkor leáll a napelemek betermelése. Több ok mellett így érhető el biztonsággal, hogy ha az áramszolgáltató, vagy villanyszerelő kapcsolta le az áramot például karbantartás miatt, akkor nem éri áramütés a szerelőt a napelemek felől. Azaz egy alap hálózatra kapcsolt napelemes rendszer (ami a hazai rendszerek többsége) áramszünet esetén nem termel.

Persze létezik megoldás a téma-felvetésre, hogy speciális berendezésekkel, kiépítéssel áramszünet esetén akkuk felé tereljük a napelemes termelést. Ilyen megoldása van pl. az SMA-nak, ennek grafikus leírása: (forrás és bővebb infó itt)

1. hálózati inverter
2. irányító és leválasztó egység
3. back-up inverter, vezérlő és töltésszabályozó egység
4. akkumulátorok.

Ahogy képen is látható, gyakorlatilag még egy invertert, egy komoly szabályozó egységet kell még megvenni és kiépíteni, és a szünetmentes kapacitásnak megfelelő akkumulátor telepet kell még megvásárolni és karbantartani.

De itt két kérdés is felmerül: egyrészt, hogy ezt az áramszolgáltató ezt engedélyezni fogja-e? Ugyanis minden áramszolgáltató előírja, hogy az inverternek meg kell felelni annak a szabványügyi előírásoknak, hogy a hálózatról leváljon az inverter, ha áramszünet van, ahogy az előbb erről már volt is szó. Ezt az itthon forgalmazott inverterek tudják is. De ebben a fenti kiépítésben a (2)-es számú irányító egység biztosítja a hálózati leválasztást, hiszen az (1) hálózati inverter ilyenkor tovább termel, csak nem a hálózat felé, hanem az akkuk irányába. Amiatt egy ilyen kiépítést bizony külön engedélyeztetni kell az áramszolgáltatónál.

De még nagyobb kérdés, hogy megéri-e egy ilyen beruházás? Természetesen egy kórház, vagy olyan munkahely vagy körülmény esetén, ahol életbevágó a folyamatos villamosenergia ellátás, ott ez nem is kérdés. De egy átlag családnál biztos, hogy ez szükséges?

Ugyanis - ahogy a fenti képből sejthető is - ez nem olcsó mulatság: még egy inverter (ami sokszor még drágább is, mint egy hálózati inverter), plusz a vezérlő (amit külön kell engedélyeztetni), plusz az akkuk, amiket ráadásul egy 25 éves napelemes rendszer élettartam alatt néhányszor biztosan ki kell teljesen cseréléni. Tehát többszöri akku költséggel számolva egy ilyen kiépítés akár a teljes hálózatra kapcsolt napelemes rendszer árához is közelíthet.

Mindig azt szoktuk javasolni, hogy ezt érdemes végiggondolni:  egy átlagos magyarországi családi házban, ahol évente néhány, jellemzően 10-20 perces áramszünet fordul elő, megéri-e ezt az összeget, hogy az áramszünet idején is legyen olyan szünetmentes áramellátás, amit a napelemek töltenek? Mert nagy beruházásról van szó.

Továbbá ha összességében csak évi néhány óra áramszünet szokott előfordulni, akkor pedig nem kevés áram el is megy az akkuk folyamatos szinten tartására. Tehát nem csak beruházási költséggel kell számolni, hanem még éves fenntartási költséggel is. Hogy megéri-e, ezt kell mérlegelni.

Általában ilyenkor fel szokta vetni az érdeklődő/rendszer-tulajdonos, hogy oké, valóban nem biztosan szükséges, hogy menjen a mosógéptől az összes lámpáig minden áramszünet esetén (és főleg nem ennyi pénzért), de van egy-két fogyasztó a házban (pl. néhány gép vagy fontos háztartási eszköz irányítása, riasztó rendszer vezérlése, stb), ami mégiscsak jó lenne, ha áramszünet esetén is menne.

Erre viszont ott vannak a végtelen sok méretben és tárolókapacitásban vásárolható szünetmentes UPS egységek (pl. itt van több száz), amit az adott gép igényéhez méretezve külön is meg lehet rendelni. És mindez a fenti napelemes back-up rendszer töredékéért megkapható. Ha tehát csak részleges biztonságot akarunk (ami a tényleges igények döntő része), akkor az egy napelemektől tulajdonképpen kiépítésben független UPS megoldás, ami polcról kapható.

Érdekességként még megjegyezném, hogy ezen a ponton a beszélgetésnek néha felmerül, hogy az érdeklődő/napelemes rendszer tulajdonos számára ez a megoldás azért nem szimpatikus, mert a UPS-t a hálózatról kapja az áramot, és "ha már van napelemem, akkor én onnan tölteném, nem a hálózatról". Azaz mintha "ez" az áram nem "az" az áram lenne.

De ez már csak személetbeli félreértés: ha ugyanis hálózatra kapcsolt napelemes rendszerünk van, és az úgy lett méretezve, hogy az adott ház éves áramigényét (beleértve a UPS által felvett áramot is) megtermelje, akkor a konnektorba dugott UPS tulajdonképpen mindig "napelemes árammal" lesz feltöltve - akár még éjszaka is, hiszen a nappal kitermelt plusz áramot csak "kölcsön adtuk" a hálózatra. Ha ezt a szemléletbeli fordulat megtörténik, akkor általában a külön és célzott UPS megoldást választják a legtöbben.

Múlt héten, pénteken zárta kapuit a világ legnagyobb napelemes szakkiállítása Münchenben, az Intersolar. Legalábbis évekig a legnagyobb volt, ugyanis az idei legnagyobb újdonság a méret, kiállítók számának és látogató tömegének látványos csökkenése volt. A helyszínen azon gondolkoztam, hogy vajon nem nagyobb-e már a Shanghai-ban tartott expo?

Korábban 12 óriási csarnok volt tele, az idén csak 8 + 4 fél csarnokot tettek ki a kiállítók standjai. Ráadásul minden csarnokban volt több üres hely, azaz az előre foglalt helyek közül számos esetben végül nem tudott, vagy nem akart eljönni a kiállító. Köztük néhány egész nagy név a szakmából nem volt ott, ami egyeseknél a pénzügyi helyzetükre mutat rá (ennek ellentéte volt pl. a Suntech, ami csődeljárása ellenére is ott volt), de sok esetben ismerten egészséges cég döntött úgy, hogy idén nem az európai piacra koncentrál.

Kiállítók számának alakulása idén és az elmúlt öt évben:

Okkal: az európai piac idén jelentősen visszaesett, és év végéig már senki se vár nagyobb fellendülést: az olaszok nagyot lassítottak, a német napelemes piacon az idén kb. 50%-át várják a tavalyi számoknak (a pesszimisták 75%-os visszaesésre számítanak). Sokat elmond talán a jelenlegi helyzetről, hogy idén a brit napelemes piac lesz várhatóan a legnagyobb az EU-ban.

Mindenki az új piacokra koncentrál inkább: Törökország, a Közel-Kelet, Ázsia és Dél-Amerika még tud jelentős növekedést felmutatni, számos gyártó ezekre a területekre koncentrál inkább az idén.

Sok technikai újdonság nem volt: már tavaly is minden a tárolásról, helyi fogyasztásról, és a kis otthoni hálózatról és vezérléséről szólt, ez idén is folytatódott. És bár igazán forradalmi újítások idén nem kerültek bemutatásra, azért volt pár érdekesség.

A minden évben kiosztott Intersolar díjak közül idén az LG nyerte a napelemes fődíjat a ‘Mono X NeoN’ sorozatával, aminek érdekessége, hogy a cellák hátoldalán is tud fényt árammá konverterálni, ami kora reggel és késő délutáni napfényben hoz extra Wattokat. A sorozat normál méretben 280-290W teljesítményű.

Az inverterek között pedig az SMA ház-vezérlési rendszere, a ‘Sunny Boy Smart Energy’ rendszer nyerte a díjat, amihez egy litium-ionos akkus tároló rendszer is csatlakozik - a helyi tárolás fontosságának trendjébe illeszkedve.

Bár a tagországok közül 18-an ellenezték, 5-en tartózkodtak és 4 en támogatták a Tanácsban a dömpingvámok kivetését, az arány nem minősített többség, azaz a Karel De Gucht EU biztos által vezényelt eljárást nem bírálták felül.

Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság 2013. június 05-i hivatalos lapjában (L152) megjelent rendelet szerint 2013. június 6-ától 2013. augusztus 5-ig a kínai napelem modulokra és az azok előállításához szükséges cellákra és wafer-ekre (szilícium ostya) 11.8%-os ideiglenes vám kerül kivetésre, mely 2013. augusztus 6-tól gyártónként differenciáltan a következő táblázat szerinti mértékre emelkedik:

A vámok végső mértékével kapcsolatos döntést a dömping árakkal és a tiltott támogatásokkal kapcsolatban 2013 december 5, illetve 7-ig bezárólag hozza meg az EU. Ekkor dől el az is, hogy a már 2013 március 6-án elkezdett regisztráció és a 2013 június 6. között beérkezett termékekre az esetleges végleges vámtételek visszamenőlegesen is érvényesek lesznek-e.

Az EU részéről a döntés egyszerre üzenet és nyomásgyakorlás, ugyanis a korábban kiszivárgott, a mostani döntés értelmében csak 2013. augusztus 6-tól bevezetésre kerülő 37.3-67.9% közötti vámtételek helyett egyelőre fizetendő 11.8% egy jelentősen mérsékelt tétel. Ez jelzi, hogy az eljárást az EU komolyan veszi, némileg nehezíti azonnali hatállyal az importot, azonban a megállapított kár összegének megfelelő büntetővámok két hónappal későbbre tolásával időt ad a vita kínai kormánnyal való tárgyalásos rendezésére. A tárgyalások az elmúlt hetekben kezdődtek el, egyelőre a jelek szerint kézzelfogható eredmény nélkül jártak, de egy megállapodás lehetőségét az EU továbbra sem zárja ki. Az első reakciók alapján azonban sajnos Kína az EU Kínába irányuló bor és luxusautó exportjának esetleges megnehezítését lebegtette be, ami egyelőre nem a megegyezés irányába mutat.

Az augusztusi vámtételek bevezetése az EU-s, ezen belül a magyar piac számára is komoly csapást jelentene rövid távon, egészen addig, amíg a gyártókapacitások Kínán kívülre költöztetésével, ezzel a vám kikerülésével valamennyire mérsékelni tudnák a nagyobb kínai gyártók a piaci árakat.

UPDATE - 2013. aug. 1.

Végül megegyezéssel és kompromisszummal zárult az EU-Kína napelem-háború: a kínai napelemeket évente összesen 7 gigawattig vámmentesen értékesíthetik, 0,56 eurócent/wattnál nem alacsonyabb áron. E feletti mértékben, illetve az ennél alacsonyabb áron eladott termékeket átlagosan 47 százalékos büntetővám terheli.

A minimum-ár kínai kikötői, konténer árakat jelent, ami szállítással, európai vámkezeléssel, árumozgatással, disztribuciós és kereskedelmi költségekkel - volumentől függően - 10-20%-kal magasabb is lesz majd, azaz a kínai napelemek jelentősen drágulnak.

Tavaly novemberben írtunk az inverter piacról, akkor főleg hazai szemmel néztük meg a helyzetet. Van néhány nemzetközi fejlemény és trend, ami miatt érdemes újra elővenni a témát.

Egyrészt kijöttek a tavalyi inverter eladások összesítései: első ránézésre nincs is nagy változás a top 10-es listán (forrás: az IHS Research sajtóközleménye):

Ahogy látható, az SMA őrzi első helyét, utána a Power-One és Kaco változatlanul a második és harmadik, és általában a nagy nevek tartják a pozíciójukat.

Másrészt fontos fejlemény volt a közelmúltban a piac koncentrációja, és két óriási felvásárlás: a Power-One  inverteres üzletágától vált meg, a vevő pedig nem más, mint a villamosipari óriás ABB (bár itt még a részvényesek közbeszólhatnak, elsőre nem hagyták jóvá az akvizíciót: kevesellték az 1 milliárd dolláros ajánlatot). Másrészt az Advanced Energy a REFUsol-t vásárolta meg: ha kettejüket összeadjuk, akkor rögtön a Kaco elé kerülhetnek majd. (az ABB és Power-One összeolvadása nem változtat a sorrenden, mivel az ABB inverter-világpiaci részesedése csak 1% volt).

Érdemes észrevenni még az Enphase 6. helyét: a mikroinverter gyártó speciális megoldása már a napelemeknél váltóárammá alakítja a villamos energiát. Ők először szerepelnek a top 10-ben, ami mindenképp jelzi, hogy a mikroinverterek kezdenek komoly szeletet kihasítani maguknak (itt egy 2010-es cikkünk, ahol bemutattuk ezt a technológiát, mint a jövő ígéretes megoldása).

Ha mélyebbre nézünk a számokban, akkor viszont az látható, hogy a nagy német invertergyártók pozíciói gyengülnek: a top 10 gyártó már csak az összes eladás 56%-át adják, szemben a korábbi év 62%-ával. Az elemzők szerint főként az ázsiai piacon vesztett pozíciót az SMA, Kaco és Power-One hármas.

Az SMA például máris leépítésekkel volt kénytelen reagálni, a hírek szerint nagyon radikálisan kell csökkenteniük alkalmazottaik létszámát, és gőzerővel dolgoznak a költségek csökkentésén. De így se várnak növekedést az SMA-nál erre az évre, sőt, saját előrejelzésük is 19%-os árbevétel csökkenést jósol 2013-ra:

A legnagyobb nyertesek a közepes inverter gyártók: ők az új piacokon (mint Ázsia, Dél-Amerika és Kelet-Európa) tudtak gyorsabban növekedni a nagy versenytársakhoz képest. Az Advanced Energy és az Enphase pedig hazai pályán, Észak-Amerikában tudott komolyabb szeletet kihasítani a tortából.

Az elemzők szerint tehát az új piacokon való részesedés kulcsfontosságú lesz: ha a nagy német cégek nem tudnak itt jó pozíciót szerezni, akkor tovább csökkenhetnek eladásaik, és hamarosan akár a napelemes szektorhoz látott problémákkal nézhetnek szembe az európai inverter gyártók is.

A napelemes rendszerek átlagosan tervezett élettartama 20-25 év szokott lenni: ennyi időre (20 évre) szólnak a betáplálási támogatások a legtöbb európai országban, és a bankok is általában 20 évvel számolnak üzleti tervekben nagyobb erőműveknél. A húsz évet tehát vehetjük elvárható minimumnak.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ebben a 20-25 évben minden komolyabb befektető úgy szokott számolni, hogy az invertereket várhatóan a 10-15 éves korukban cserélni kell - egyszerűen bizonyos elektronikai alkatrészek az általános tapasztalatok szerint eddig bírják. Tehát a napelemes rendszer élettartama alatt egy inverter cserével azért számolni kell, de a napelemek, kábelek, rögzítés (amennyiben rozsdamentes acél és alumínium rögzítést használtunk) ki kellene bírniuk a 25 évet is.

De mi történik a huszadik év után? Vannak már példák, amiket ilyenkor érdemes lehet megnézni. Ilyen volt a 90-es évek elején Németországban indított "1000 tető" program, amit a szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium finanszírozott, és 70%-os támogatást adott az akkor még nagyon borsos árú napelemes rendszerre. Az egyik német egyetem épp ennek járt utána (a PV Magazine pedig megírta), hogy mi a helyzet az akkor telepített rendszerekkel. Néhány meglepő eredményt találtak.

Minimális napelem degradáció

Egy Lipcse melletti rendszer például több, mint 20 év után is évi átlagos 800-900 kWh áramot termel kilowattonként. Azaz szinte semmivel se kevesebbet, mint az új telepítési rendszerek a szászországi időjárás mellett (itthon 1100-1200 kWh áram várható 1kWp napelemes rendszertől, kicsit délebbi és naposabb klímánk miatt).

A napelemek teljesen megfelelő állapotban vannak - ami azért is érdekes, mert a 90-es években még sok gond volt a laminálással, még nem voltak olyan időtálló ragasztó, lamináló anyagok, mint amiket ma használnak (laminálásról egy korábbi cikkünk itt). Semmilyen elszíneződés nem látható rajtuk. Az invertert egyszer cserélték, ahogy az várható is volt.

A Chemnitz-i Egyetemen összesen 102 rendszert vizsgáltak meg, ami a 90-es évek "1000 tető" programjában került kiépítésre. Az egyik érdekesség, hogy a napelemek többsége ma is 90-95%-os teljesítményt hoz. Azaz a napelem gyártók által 80%-os, 25 évre szóló teljesítménygarancia valójában egy óvatos vállalás, a szilícium degradációja a gyakorlati tapasztalatok alapján jóval a várt 0.8% alatt van. Voltak olyan gyártók, akik moduljainál magasabb visszaesést mértek, de még ott is 80% felett voltak, és a vizsgálatok szerint még legalább 5 év működés ma is elvárható a legtöbb napelemtől.

Ma is működő inverterek

Ami még meglepőbb volt, hogy az inverterek is meglepően jól tartották magukat. Az esetek felében még ma is, 20-23 év távlatában is működik az eredeti inverter. Itt gyártónként azonban nagy volt a szórás: a Siemens invertereinek 80%-át kellett már cserélni, az SMA invertereknél 53%-ukat. Ez utóbbi már összhangban van a mai elvárásokkal is. Néhány, ma már nem is ismert gyártó (ASP és UFE) invertereknek például mindegyike azóta is működik, azaz 0% volt a cserearányuk.

Összességében tehát invertereknél továbbra is jobb 10-15 évre tervezni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a 20 éves élettartam egyáltalán nem lehetetlen, mégha el nem is várható.

A ma is működő rendszereket természetesen eszük ágában sincs gazdáinak lecserélni: már sokszorosan megtermelték a bekerülési árukat, "enni nem kérnek", azaz további költséget - amíg az inverter bírja - nem jelentenek, gyakorlatilag valóban ingyen termelik a várt időn túl is az áramot. Sőt, egy inverter cserével - még ha csak 80-90%-on termelve is - megérheti tovább üzemeltetni. A mai nagyobb, jó minőségű alapanyagokat felhasználó gyártók moduljai, az elmúlt húsz év tapasztalatait hasznosítva, lényegesen jobb laminálási anyagokkal várhatóan felül is múlják majd a 90-es évek napelemeit.

Az utóbbi hónapokban a napelemes hírek a kínai gyártmányú termékekre kivetni tervezett büntetővámról és azokat megelőző előzőetes regisztrációról szólnak. Röviden a sokszor megírt előzmények: a kínai napelem gyártókat azzal panaszolta be előbb az USA-ban, majd az EU-ban a német-amerikai SolarWorld által vezetett gyártói csoport, hogy gyártási ár alatt kínálnak napelemeket, illetve tiltott állami támogatásban részesültek (utóbbi esetben a panasz oka, hogy piaci kamatoknál jóval kedvezőbb hitelekhez jutottak a vezető kínai gyártók). Ennek hatásai már érezhetők a szállítások akadozásában, a napelemek áramelkedése pedig már januárban várható volt, ahogy meg is írtuk az év elején.

Természetesen a dömping áron való értékesítés, és egy esetleges kínai napelem monopólium senkinek se érdeke. A kínai napelemek aránya az EU-ban meredeken emelkedett, immár 80% felett is volt (a piros a kínai napelemek aránya, zöld az európai, kék a minden máshol gyártott):

Ez felvet két nagyon időszerű kérdést: időben jött-e a kezdeményezés, és lesz-e értelme? Azaz egyrészt megmenthető-e az európai napelem gyártás? Másrészt van-e értelme egy kereskedelmi háborút kezdeni Kínával? Akiről tudni lehet, hogy a darlingja a megújuló energia gyártói ágazat (napelem, szélturbina, kollektor gyártás), másrészt közleményben jelezte a kínai vezetés, hogy ha bevezetésre kerül a büntető vám, akkor az EU komoly ellenlépésekre számíthat. Ez utóbbi nyilván politikai döntés is, ami nem ennek a blognak a témája, de nézzük az európai napelemgyártás zászlóhajóját, a német PV ipar helyzetét.

A német napelemgyártás: "It's all over"

Ha csak a német napelemgyártást nézzük, akkor a Photon magazin nem finomkodik a kilátások megítélésével: "Mindennek vége" címmel jelent meg egy hosszú szakmai elemzés nemrég. A 2012-es eredmények alapján 30%-ot is meghaladóan csökkent a német napelemgyártás az előző évhez viszonyítva.

kép forrása: Photon International, 2013. január

Mindez egy olyan német piacon, ami még tavaly is nőni tudott: a 2011-es 7.3 GW összes telepített napelem kapacitásról tavaly már elérte a 7,6 GW-ot is.

Az árversenyt nem bírva először csak kis német gyártók hullottak: az Inventux és a Soltecture után már ismertebb cégek, mint a Sovello és a Schott is vagy csődvédelmet kért, vagy leállt a gyártással. Ezt követték az igazán nagy nevek: az évek óta vergődő Q-Cellst megvette a korai-kínai Hanwha csoport augusztusban, majd a First Solar jelentette be, hogy felfüggeszti németországi gyártását. A Centrosolar, a Würth, és a Schüco is teljesen vagy részben leállt, és nemrég jelentette be a Bosch is, hogy 2014. tavaszáig kivonul a napelemes szektorból.

Az összes német kristályos gyártási kibocsátás mára 1,5 GW-ra esett vissza - ennél pedig egy-egy nagyobb kínai gyártó kapacitása is nagyobb, például csak a Trina Solar 1,7 GW-ot gyártott tavaly, és ezzel is csak a 4. legnagyobbak voltak tavaly, a tavaly félelmetes növekedést produkáló Yingli 2,2 GW napelemet gyártott le.

Mindez azt jelenti, hogy a német napelemgyártásnak jelenleg kilátása és esélye sincs, hogy fel tudja venni a versenyt a nagy ázsiai gyártókkal: túl sok és túl kicsi gyártó volt, és egyszerűen nem tudta senki se elérni azt a méretgazdaságosságot, amivel fel tudta volna venni a versenyt a vezető gyártókkal. További bővülésre ráadásul már nincs esély, ahogy egy elemző fogalmazott a Photon-nak: ma egyetlen befektető se fog pénzt tenni a napelem gyártásba. Ezt talán annyival érdemes kiegészíteni, hogy új kapacitásokba, új cégekbe szinte biztosan nem, a pénzügyileg gyengélkedő de komolyabb múlttal, piaci jelenléttel rendelkező gyártók azonban könnyű felvásárlási célpontok lehetnek, ahogy azt a Warren Buffetet hírbe hozó pletykák is bizonyítják.

Hasonlóra számíthatnak a német cégek is, várhatóan szép lassan felvásárolják őket a nagy ázsiai gyártók, ahogy erre láttunk már példákat - de csak a technológia, tudás, tapasztalat, és szabadalmak miatt. A drága gyártást Németországban nem fogják fenntartani, efelől kevés kétségünk lehet. Ezzel lassan pedig valóban igazzá válhat a Photon cikk címe. És ha a németeknek nem sikerült, akkor aligha várható, hogy a többi európai gyártó sikeresen tudja kezelni a jelenlegi helyzetet.

Érdekesen kezdődik a telepítési szezon Európában: gyakorlatilag minden nagyobb kínai gyártó leállította beszállítását, nincsenek készleteken és európai kikötőkben kínai napelemek. Márpedig az európai napelemes ipar nagyon jelentős része kínai modulokra épül.

Az árak már emelkednek, hiszen már csak azokra a mennyiségekre lehet számítani, amik az EU-ba beléptetve, vámkezelve már itt vannak. Illetve más hatások miatt is drágulnak a napelemek, ahogy azt idei első cikkünkben már előre vetítettük, összességében tehát nem volt meglepetés egy kisebb mértékű drágulás a piaci szereplőknek.

A mostani teljes import leállásra azonban kevesen számítottak. Több lépés vezetett ehhez. A legutolsó és közvetlen oka a behozatal leállításának az a teljes bizonytalanság, amit az Európai bizottság regisztrációs döntése okozott. Ennek lényege, hogy mától minden kínai napelemet regisztrálni kell a vámkezelés részeként, amikor belépnek az EU-ba. És majd ha, és amikor megszületik a döntés a folyamatban lévő dömpingellenes vámról és annak mértékéről, akkor azt visszamenőleg is ki kell fizetni a regisztrált, 2013. március 1 után behozott kínai napelemekre.

Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha ma beérkezik egy konténer napelem, az eladásra vagy installálásra kerül - majd valamikor a tavasszal vagy nyáron ha megszületett a határozat a dömpingellenes vámról, akkor utólag be kell fizetni 10-20-40-80-100% büntető vámot az EU kasszájába. Hogy mennyit, azt senki se tudja. A fizetésre kötelezett az importőr, aki beléptette (vámkezelte) az árut. Ez nyilván olyan bizonytalanságot szül, amit komoly piaci szereplő nem fog bevállalni. A jelek szerint ezzel a kínai gyártók is tisztában vannak, le is állították a szállításokat Európába.

Az ügy régebbi előzménye, hogy az USA-ban már másfél éve elkezdődött (nagyrészt a SolarWorld német-amerikai napelem gyártó kezdeményezésére) egy eljárás, melynek részeként  dömpingellenes vámot vetettek ki kínai gyártókra - gyártónként eltérő mértékben. Volt olyan gyártó, aki csak 10 vagy 20%-os vámra volt kötelezett, de volt 100%-os mértékű is. És éppen ez az, amit az EU döntése nyitva hagy - és ez hagy teljes bizonytalanságot a piacon.

Hiszen ha legalább ismert lehetne, hogy mi a büntetővám, akkor azt be lehetne árazni. Akkor ennyivel több a kínai napelem, és a piac eldönti, hogy így is kell-e, vagy más (pl. megmaradt kevés európai) gyártó felé fordul. De a mostani lépés teljes bizonytalanságban hagyja a "mennyi?" kérdését. Ráadásul a végső döntés határideje a büntetővámról és mértékéről 2013. június 6. Addig tehát nem is várható, hogy gyorsan javulni fog a helyzet.

Persze lesznek megoldások, az európai napelemes piac biztosan nem fog leállni. Az olcsó indiai napelemek (ahol jóval kevesebb a napelemes tapasztalat, mint a nagy kínai gyártóknál) már konténerszám érkeznek, a taiwani és más dél-kelet ázsiai gyártók szintén a nyertesek között lesznek. Nem biztos tehát, hogy az európai napelem gyártókat a mostani eljárás megmentené. És persze kérdés, hogy az EU mekkora kereskedelmi háborút kockáztat Kínával, ahol közismerten a párt és kormány egyik darlingja a napelemes szektor - így a kínai ellenlépés borítékolható.

A kínai gyártók egyébként korábban szinte teljesen exportra termeltek, de a kínai napelem piac óriási növekedésével némileg csökkent az export aránya:

És amúgy is Európa már tavaly sem számított az első számú piacnak, de azért még nagyon fontos volt a kínai napelem gyártóknak. A következő 3-4 hónapban azonban biztosan máshova kell fókuszálni - Európában pedig egyelőre az áremelkedés az egyetlen biztos pont.

2012-ben ismét nőni tudott a napelemes piac a világban: bár a korábbi évek dinamikus növekedése lassult, de így is 14%-kal nőtt a telepített gigawattok mennyisége 2012-ben az előző évhez viszonyítva.

A piacelemzők ez alapján frissítették előrejelzéseiket is: tavaly mindenki nagyon óvatos volt, többen piac stagnálását vagy akár kismértékű csökkenését várták, ezt most mérsékelt növekedésre módosították a következő évekre:

Volt némi átrendeződés is a napelem gyártók éves teljesítményében is.

A legnagyobb változás, hogy az elmúlt két évben első Suntech visszaesett a harmadik helyre, és a tavaly előtt már második Yingli lett a legnagyobb napelem gyártó a 2012-ben eladott napelemek alapján. Az első helyhez 2,2 GW napelemet kellett gyártani 2012-ben.

Alapvetően más jelentős változás nincs, csak a tavalyi trendek folytatódtak: a kínai napelem gyártók már tavaly is a világpiac nagy részét jelentették. Idén a TOP 10 cégből már hét kínai (tavaly még csak 6 volt).

A top 10-ből kihullott a japán Kyocera, és az új belépő a kínai JA Solar: ők viszonylag újak a napelem gyártásban, az iparágban jártasak azonban régóta ismerik őket, mivel ők a legnagyobb cella-gyártók már évek óta Kínában.

A nem kínai cégeket már csak a japán Sharp és a két amerikai, a Sunpower és a First Solar képviseli a tizes listán - érdekes, hogy a nem kínai napelem gyártók közül a piaci részesedés növelése csak a First Solar-nak sikerült, igaz, fájdalmas intézkedések és jelentős átalakítások árán (pl. európai gyártásukat szinte teljesen leépítették).

Ha piaci koncentrációt nézzük, akkor ez tovább nőtt: a tíz vezető gyártó adja ma már egyébként a teljes világpiaci termelés közel 50%-át. Ahogy tavaly is már írtuk, a kis napelem gyártók egyszerűen nem bírják a költségversenyt a nagyokkal. 2012-ben minden hétre jutott egy kisebb, és minden hónapra egy közepes napelem gyártó leállásáról vagy csődjéről szóló hír - főleg az európai gyártás hanyatlik gyorsan, nem bírják a versenyt a távol-keleti gyártókkal. Várhatóan ez folytatódik 2013-ban, mert a hírek szerint a gyártásban számos cég küzd problémával. Ez már a kínai gyártókat is érinti, pl. a kínai nagy tisztaságú poliszilícium gyártók 90%-a leállt a termeléssel, mert veszteségesen nem érte meg nekik a gyártás. Hasonlóan tucatjával mennek csődbe a kis kínai napelem gyártók is havi szinten: tavaly 300 kis kínai napelem gyártó függesztette fel vagy állította le végleg a gyártását.

Érdekes mellékjelensége a piactisztulásnak, hogy a piacon nagy számban kapható ma nagyon olcsó (gyártási ár alatti) napelem - jellemzően már csődbe ment, vagy felszámolási eljárás alatt lévő gyártóktól. Persze aki nem követi a külföldi napelemes szakoldalakat, az nem is tudhatja, hogy mi a helyzet a gyártóval - és talán majd néhány év múlva jön a kellemetlen meglepetés, egy garanciális ügy esetén: ugyanis ha megszűnt a gyártó, akkor már garancia sincs, hiszen nincs aki cseréljen vagy helytálljon.

A világpiaci kereslet egyébként egyenletesebbé vált: tavaly már kisebb volt a negyedéves eltérés a szállított mennyiségekben:

Ennek fő oka, hogy már nem csak az északi félteke a fő napelem piac, és a kivitelezések és jobban eloszlanak időben a világban így.

2013-ban kismértékű további bővülés várható a világban: ennek fő húzó országai azonban már nem csak Németország és más európai országok lesznek, hanem a dinamikusan bővülő kínai, indiai és dél-amerikai piac.

A napelemes piac tehát globális bővülés előtt áll egy letisztultabb, gyártók szempontjából pedig koncentráltabb összetétellel - úgy tűnik, ezen a piacon is igaz lesz, hogy csak az igazán nagy és megerősödött szereplők fogják bírni a versenyt.